Van egy barátnőm, a Mari. Eltűnt. Már megint. Két gyereke van, nemsokára negyven, ezer éve a barátnőm. Állítólag én is az egyetlen barátnője vagyok neki, de lehet, hogy ez csak duma. A Mari folyton eltűnik, aztán előkerül, elképesztő ügyekről számol be. Én csak ámulok, és egy kicsit irigykedek, hogy a Mari itt is volt meg ott is, ezzel is meg azzal is, aztán elvált, aztán férjhez ment, aztán megint, én meg csak folyton egyhelyben vagyok, ugyanúgy, és várom, hogy előkerüljön a Mari.
